8.nap

A barátságosnak indult este viharossá változtott az éjszaka folyamán. Andris hajnali 4-kor mentette a fedelet a fejünk felett, az erős szél kitépte a szegeket a földből. Szerencsére a sátor viselte a gyűrődést. A mai napra tervezett program Jondál felől közelítve a Folgefonn gleccser megmászása. Na jó, nem vágok fel, elég, ha az autó felvisz a parkolóig és egy kicsit ugrálunk a havon :o) Nem igazán tudom leírni a látványt. Ahogy már megszokhattuk megint egy isten háta mögötti út, illetve annyira mégse, mert egy idő után megjelent a jól ismert tábla, "Toll road", ahol amolyan becsületkassza módjára befizethetted az útadót. Halkan jegyzem meg, hogy ez egy kieső úton lévő automata szerkezet, ami miután bedobtad a pénz, kis jegyet nyomtatott!! Úgy szeretném, ha ezt sikerülne a nagykörúton is elérni a bkv jegyekkel. Akkor nyugszunk meg egy kicsit, hogy jó helyen járunk, amikor egy pick-uppal két fiatal srác közelít, bukósisakban, hátul snowboarddal. Ami talán a legcsodálatosabb ebben az országban, az a természet hihetetlen változatossága. Mondanom se kell az út végén egy sípálya és egy zsúfolásig telt hütte várt minket, mintha február 23-án Val di Fiemmebe érkeztünk volna. És el tudom képzelni, hogy miután ezek a gyerekek délelőtt kisíelték magukat, délután a fjord partján napoznak, vagy csónakáznak egyet. A gleccser úgy 1600 m körül van, a fjordparti erdős ligetes részről indul az út és igazi holdbéli tájon megyünk át mire felérünk a tetejére. Nincs hideg, kb. 10 fok viszont nagyon hideg szél fúj, az első kihívás az volt, hogy a parkoló végétől elgyalagoljuk a hüttéig...és ez nem vicc :o)

Nem kell irigykedni, nem saját felvétel :o) (Forrás: www.folgefonna.net ) A délutáni program némi mosolyszünet után - folytatódott a "miért nem terveztük meg pontosan az utat Budapesten" c. vita - Utnéből átkompoltunk a szemközti Eidfjordba. Ez volt az egyik legviccesebb kompolásunk :o) a kompra tolatva kellett beállni, ami még a sokatlátott svájci és angol utastársainkat is mosolyra késztette :o) ... Utnéből amúgy 2 irányba megy komp, olyan körjáratszerűen + van egy másik komp is, ami csak úgy fel-alá cirkál Utne és Kvanndal - 500 lakosú világváros - között, így gyakorlatilag folyamatosan sorbanállnak a kompok a kikötöben, viszont ha lekésed a 7 órás kompot, a 7:05-ös tuti ott lesz :o)) Eidfjord egy másik világ. Mintha nem egy 20 perces kompút választaná el az előbbi fjordtól. Ha jól értem amúgy ez így együtt a Hardangerfjorden, ami a végén a Samla-, Sorf- és az Eidfjordra ágazik szét. Utne a fjordok találkozásánál fekszik és egy igazán szép folksmuseummal büszkélkedik (bár mi csak a kertjéig jutottuk :o). Elfáradtunk a nap végére és egy szintén nagyon kellemes kempinget találtunk kicsit beljebb a hegyek között, Over Eidfjordban (nincs a klaviatúrán egyetlen olyan billentyű sem, amivel le tudnám írni a kemping nevét :o) ). Megjegyzem a tulaj mindamellett, hogy nagyon kedves és felettébb jóképű fickó, teljesen automata módon, szinte egyedül (na jó, vannak kínai takarítőnők - egyébként meglepő, hogy milyen sok helyen találkoztuk kínaiakkal, csak itt nem kereskednek, hanem alkalmazottak, bár néhány városban azért akadnak éttermek is) üzemeltette a kempinget. Nagyon jól ki volt találva az egész, sok apró kis trükk, amitől pl. ha teltház is van a fürdőhasználat folyamatosan pörög. A 10 km-rel a kemping felett lévő Voringfossen vízesés vize nagysodrású robajló folyóvá dúzzadt mire elhaladta a sátrunk mellett. A széltől egy magas kőfal menedéke óvott minket.