3. nap + 4. nap reggele

Bore Beach. Egy permanens éjszakai szélviharon vagyunk túl. Persze itt minden relatív. Az éjszaka fogalma is. Még csak Stavanger közelében vagyunk, dehát éjfélkor még pirkadatkori világosság van. Már tegnap a kompon feltűnt egy időjárás jelentő néni "storm" felirattal. de ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, így Katinak sem mondtam. Partraszállásunkkor Kristiansandban még majd 30 fok volt és verőfényes napsütés, izzasztó meleg, szélnek nyomokban sem. Hát átlagban megvagyunk. Ébredéskor 12 fok egy 25 km/h É-nyugatival ébredtünk erős befújásokkal. Persze láthatóan ez az ittenieket nem nagyon zavarja: fürdenek, röplabdáznak és élik minennapi életüket.

(szolgálati közlemény: Kati napszemüvegben ébredezik, mert túl erős a fény - enyhén felhős idővan :-D)

12:30-kor indult a komp. Forró placcon türelmesen várjuk, hogy a hajó gyomra árnyékot adjon.

A kompút igazából eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy egy ideig élvezhettük Dr. House társaságát. De amennyire egyszerű volt a kihajózás Dániában, Norvégia partjainak megközelítése annyira izgalmas volt. A 2 és fél órás útból kb fél óra az utolsó 5-10 km megtételével telt. Gyönyörű, apró kis szigetek között lavírozott be a hajó a partokig.

Érdekes itt az élet, a partmentén hihetetlen méretű mezőgazdasági termelés zajlik, a kempingbe is egy ilyen bekőtőúton tehenek és valamilyen ,hivjúk búzatáblának, között érkeztünk, és még féltünk az illatoktól. Erre a lapos vidékre a hegyes durván szabdalt vidékről mindössze egy 12 km-es kis út vezetett. (Itt minden út kisút, a fő utak is max két sávosak, de inkább csak másfél, a kamionok jönnek-mennek, de inkább sietnek az idegesítő 80-as korlátot be is tartják, annál lassaban nem mennek)

Ezek a kis kacskaringós utak igazi troll vidéken visznek keresztül, simán elhiszem, hogy élnek itt trollok, az egész hegyvidék olyan mesebeli, valószínűtlen. Ilyet felnőtt ember csak reklámokban lát. Útközben csak ámulunk, még fényképezni is elfelejtettünk :o). A több, mint 300 km-es ut alatt 1x állunk meg. Nehéz megszokni, hogy ehhez közel 6 óra kell.

Jobb oldalon alig karnyújtásnyira valamilyen víz, hogy fjord, tó vagy tenger nem tudom, a másik oldalt sziklák merednek az út fölé. Az ilyen utat a kontinens más részein túristáknak mutogatnák, itt semmi nincs, ez "normale".

Ami viszont nem az, tegnap Moha'bá kicsit berágott ránk, az idő szinkronnal már tegnapelőtt nem volt valami rendben, de most már a kb 300 km-es utat is 2000-re tervezte. Aztán a reset sem segített, de valahogy a friss levegő helyre hozta a lelki világát, így a szinkron, a éjszakai-nappali beállítás és az utak is helyükre kerültek. Kivéve az a fizető utszakasz amiről, sem a MIO sem a MS Autoroute nem beszélt. Igaz majd 70 km-rel rövidítette meg az utunkat, számtalan alagút és völgyhíd kíséretében. Ezt csak a torkosságunknak köszönhetően tudtuk kifizetni. A hajón ugyanis nem birtunk magunkall és .... folyt köv.