14. nap

Reggel 9 körül indulunk. Nem nagyon akar változni a táj. Hegyek, fenyőerő, folyók...hegyek, fenyőerdő, folyó. Aztán 10 kilóméterrel a cél előtt áthaladunk egy sorompón és varázsütésre - mint a János vitézben a határnál - megváltozik a táj. Mintha egy vonalat húztak volna, teljesen eltűnnek a fák, minden kopár és havas, 10 km-en 3 fokot csökken a hőmérséklet. Még így sincs hideg, amikor kiszállunk. 14 fok, süt a nap, kicsit fúj a szél, de ezért marad a rövidnaci :o) A sarkkör vonala átszeli a főutat, amin haladunk. Moha bá (GPS) szerint a 66°33˝ nem ott van, ahol a túristaközpont és a sarkkövek állnak. Több kő is van, ezek a központ épületével együtt rajzolják ki a sarkkör vonalrát. Fotózunk, bóklászunk, szuvenírt vadászunk (elég nehéz a sok giccs között, valami vállalhatót találni :o)). Végül egy kulcstartóval távozunk, amin ez áll: "I have passed the Arctic Circle" + egy vicces jägeres kupicát is beszerzünk. Nagyon büszkék vagyunk :o)). Innen már csak délre tartunk. Vissza Tronheim felé. 9 után érkezünk a kiválasztott kempingbe. Kicsit mintha lógna az eső lába, de kárpótol minket az ocean view és a sikerélmény.