2007. június 21., csütörtök

13. nap

Reggel korán kelünk, hosszú út áll előttünk. Még azt tervezzük, hogy megnézzük a közelben lévő vaskori sziklarajzokat. Útközben még belebotlottunk egy világháborús koncentrációs táborba (Falstadt), ami ma emberjogi központként működik. Elsőre kicsit furcsa volt a párosítás, de a kiállítást és a környezetet látva nagyon jó, hogy itt jártunk. Még megnézzük hol halt hősi halált a norvég Szent István (Szent Olav, Stiklestad), és az is eltart egy darabig mire megtaláljuk a szarvast Bolareinenben (Stainker környékén több helyen is érdemes sziklarajzra vadászni, de a helybéliek azt mondják ez a legérdekesebb, úgy tűnik igazuk lehet), így majd 3 óra van, mire tényleg elindulunk a sarkkör irányába. Úgy tervezzük, hogy Mo I Rana felett alszunk és másnap reggel 1 óra utazás uán érjük el az Arctic Circle-t. Lassan fogynak a kilóméterek, a kanyaroknál már csak a kemperek száma több. Hihetetlen mennyi lakókocsi, lakóbusz és egyéb házilag eszkábált jármű van az utakon. Nem gondoltuk volna, hogy ennek a műfajnek ekkora piaca és változatossága van. A kempingek is úgy vannak berendezkedve, hogy a látogatók egy része a túrista, akik 1-2 éjszakára maradnak, a másik, talán ugyanekkora rész, aki egész szezonban bérelt helyet tart fenn és hosszabb-rövidebb időre beköltözik a kempingbe. A különbség első pillanatra szembetűnik: paraván, kiskert, padok és virágládák, elősátor... még olyat is láttunk, ahol szinte komplett házzá alakították a lakókocsit, sátortetővel, meg minden. Ezen kívül rengeteg hytte (kis faház) van, különböző méretben és felszereltségben, amit szintén hetekre, hónapokra kiadnak (persze 1 éjszakára is).Tetszik ez a rendszer, így mindenki számára elérhető a pihenés, utazás, kimozdulás szabadsága - nem kell hétvégi vikkendház, nyaraló, nincs macera a fűnyírással, nincs az a kényszer, hogy akkor most már csak oda megy az ember nyaralni stb... Mi viszont hősök vagyunk, mert minden kisértés ellenére a sarkkör alatt is sátorban alszunk. Már kezdjük megszokni, hogy 10 körül telepszünk le. A kempinges bácsi rendkívül szívélyesen fogad minket. Errefelé már egyre több Sami él, akik - mint megtudtuk - szintén a finnugor nyelvcsaládhoz tartoznak. Kis nyelvlecke, de nem igazán véljük felfedezni a rokonságot, Mindenesetre nagyon örüönk egymásnak. Gyors sátorállítás, és izgatott várakozás a másnapi expedíció miatt. Pezsgőt bontunk az alkalomra.

Nincsenek megjegyzések: