2. nap + 3. nap reggele

Tegnap este már nem volt erőm írni, no meg kedvem se. Az egész napos túrát a kerekünk egész jól bírta, így csak ma reggel lesz légellenőrzés. Azért ez a majd 900 km nagyon sok, főleg a végén a 110 no meg 90-es korlátozásokkal, de minél inkább haladtunk a kontinens vége felé, annál kevésbé volt önkontrol az emberekben (ez max 10 km plusz jelentett). A vége fele Moha'bá mellé egy másik megmondó ember is társult. Moha'bá felülről korlátozott, én párom meg alulról :-) , Presszúra mentes kérdéseket tett fel: "itt nem 110-el lehet menni?" No persze tudom, hogy a 100 és a 110 között óriási a különbség, de egy bizonyos határon túl :-)))).

A kemping amit kinéztünk zseniális, nem voltak djadajozó németek, mint a másikban. Nagyon kultúrált. Egy Világító torony tövében vertünk sátrat. A torony mind a mai napig müködik.

Körülötte II vh.s bunkerek. Kati és Wape szerint a németek építették. (jó hogy a zembert történészek veszik körül) A minőségük alapján elképzelhető. Hihetetlen jó állapotban vannak.

De iszonyú disszonánsak, egy ilyen szép környezetben.

A tegnap esti tenger és ég színe kicsit bágyadt és fülledt volt, ma reggel friss és üde, a nap is nagyon erősen süt. (mint a pásztorokra szokott délidőben).

Zuhanyozás után állapítottam meg, miután egy internetről kinyomtatott időjárásjelentést tanulmányoztam a kemping recepcióján, hogy internet függő vagyok, ez a harmadik nap, hogy nem látom méljeimet, nem tudok postolni, és a zindexet sem látom, bár lassan nem is érdemli meg.

No megyek mert lassan reggelizünk itt a dűnék között a napsütésben és friss szélben, hogy aztán behajózhassunk, és 2 és fél óra robogás után Norvégiában kiszálhassunk.