10. nap

Bergeni kempingről inkább nem mondok semmit, menekülttábor hangulat, kosz és káosz. Nagyon vártam Bergent, de valahogy nem azt adta, amire számítottam. Bergen amúgy tényleg nagyon szép, de valahogy egy kicsit el vannak tévedve, hihetetlenül túlbonyolítanak mindent és a maguk 250ezer lakosával úgy viselkednek, mint egy metropolis. Értem én, hogy világörökség, meg minden, de hát azért mégis... A nap fénypontja vitathatatlanul Hamlet az idegenvezető: tökéletes Oxford Englishel,kimeríthetetlen lelkesedéssel és bájos humorral ecseteli a város történeteit, harcait. Shakespeare színház Bergenben :o) Megtudtuk például, hogy a Braveheart-ban szereplő Margaret, akit feleségül vett Skócia királya itt nevelkedett, a kislány 8 évesen meghalt, így Norvégiának a Skót trón helyett a Dán másodszereposztás jutott, 400 évig. Azt hiszem Johannak igaza volt az idegenekkel kapcsolatban, amikor azt mondta, hogy a norvégek nem azért nem kedvelik az idegeneket, mert homofóbok vagy valami ilyesmi, hanem mert arra kényszerítik őket, hogy megváltoztassák a szokásaikat. Ezt először nem igazán értettük, de most már kezdem érteni mire gondolhatott. Mérhetetlen szabadáság és nyugalom élménye vesz körbe minket, tisztaság és rendezettség, a svájci rigorózis rend érzése nélkül, nem kell aggódni, ha a kocsit megpakolva a garázsban hagyod, szerintem még kulccsal együtt se tűnne el semmink. Talán, ami a legtávolabb áll tőlük azok a szabályok, pontosabban a papírra vetett szabályok. Bergenben viszont túl sok az idegen, a város lakosságával összevethető mennyiségű túristát tesz partra a Queen Mary 2 és társai, így kénytelenek szabályokat bevezetni, ami szemmell áthatóan nem igazán megy nekik. 2-3 óra nézelődés után, szörnyű fejfájással indulunk tovább északra, Alesund felé. Nem tudjuk még hol állunk meg, megyünk, ameddig bírjuk. Még egy kompolás az 1300 méter mély Sognefjordon...a nap ajándéka a Skei és Byrkjelo közti völgy, amin naplemente tájban - máramennyire ez itt érzelmezhető :o) - haladunk át. Leírhatatlan hangulata van, jobbról-balról hegyek, mi a lábuknál haladunk a folyómedret követve gurulunk, ami zavartalanul kanyaros végig a völgyben. Csendes, nem zubog. A fény csillog a tetején. Az egész völgy a miénk, jó negyed óra múlva bukkan elő az első jármű. Ezt sose felejtem el. Mindig azt mondjuk,, hogy "na, ez most a legszebb eddig", de ez most tényleg. Mi is csendben vagyunk. 10 körül telepszünk le, egy harmadrangú út melletti kempingben, hegyek és óriási fenyőfák között. Reggel tűnik csak fel, hogy az út földúton folytatódik :o)... nagy örömünkre :o)