6. nap

Hajnalban átéltük az első esőt a sátorban, sőt rögtön kettőt is. Nem áztunk be, aminek nagyon örültünk és ezen örömünktől felbuzdúlva, 6:30kor kipattantunk az ágyból és nem kicsit kövályogva, de sátrat bontottunk, szárítottunk, csomagoltunk, közben fürödtünk és 2 perccel azelőtt, hogy ismét rázendített volna már fedett helyen, bepakolva, forró teát szürcsölve vártuk az indulást. Így indult a 6. napunk, azaz június 14. csütörtök. Az érkezésünk óta eddig mindvégig a Bore Beach Campingben aludtunk, az hogy szeles a hely, nem teljesen írja le a valóságot, viszont az élmény, hogy mély tengerzúgásra alszunk el és, hogy éjjel 11-kor még naplementében sétálhatunk meleg homokkal a talpunk alatt és hideg széllel az arcunkban, mindent megért :o)

Estére Etne mellett verünk sátrat. Talán most vagyunk a legszebb kempingben... na jó, a Bore Beach is szuper volt, de szerintem az norvégia egyetlen hippi kempingje, a meleg recepcióssal, aki teljesen rácuppant az Andrisra, úgyhogy az érkezésünk utáni reggelen már hitelbe fürödtünk (nem lévén pénzünk, hozzáírta a számlánhoz :-). De hatalmas élmény, hogy nem süvít a szél, végre a sátoron és az autón kívül is lehet létezni.

A kemping a fjord bejáratánál fekszik, egy szélvédett kis öbölben, a főútról vagy 2 km-en keresztül ereszkedtünk ide le 6-7%-os lejtőn. Most épp itt ülök kint a sátor előtt, lassan fél 10, a nap úgy süt, mint délután 3-kor (és még azon fájt a fejünk otthon, hogy milyen elemlámpát hozzunk :o))...és írom a blogot, remélem holnap találunk valahol free wifit, a fonera nem igazán hozott eddig szerencsét.

Andris már bóbiskol a sátorban, nagyon hősiesen veszi a kanyarokat, de azért nagy segítség, hogy van Moha'bá. Na már megint itt egy macska, Tele van velük a kemping, aranyosak, de látszik rajtuk, hogy a látogatók szemeszacsijain élik ki a vadászösztönüket. Van valami főn szerű front, ez eléggé megviseli (Andrist, nem a macskát), ma sokat fájt a feje, bár szerintem a szél is teszi, de most ezen a szélvédett helyen kezd kicsit rendbe jönni. Próbálom egy sapkára a rábeszélni.

Amúgy a szél mindig fúj, hol jobban, hol kevésbé, a nulla sem nulla. Viszont cserébe a nap is mindig süt, szerintem elég jó időnk van, ezt abból is gondolom, hogy itt többnyire pólóban mászkálnak, csak mi nézünk úgy ki, mint két sarkkutató.

Miután elhagytuk Bore Beachet, Stavangertől északra fekvő Utsteinbe autózunk. Kis eldugott falu, rengeteg birkával, akik szemlátomást idegenkedve szemlélik a kelletlen látogatókat. Amúgy egy XII. századi kolostort (Utstein Kloster )nézünk meg. Szép. Továbbmegyünk.

Ma is kompoztunk. Tegnap a pulpit rockhoz, volt egy oda-visza 2x 10 perces komp, de az olyasmi volt, mint a Balcsin, a mai viszont nagyon klassz volt, szinte olyan, mint amivel Dániából átjöttünk, csak persze kisebb, A teljes 25 perces komputat a zárt fedélzeten élveztük, a van aki szemmelláthatóan naponta megteszi ezt a távolságot és a szokásos ebédjét fogyasztotta a hajón, mások kávézgattak, beszélgettek, a gyerekek a gyerekrajzokkal díszített tvnéző sarokban ücsörögteg....és persze mi is beszélgetünk, fényképezünk, olvadozunk...

Haugesund, kedves kis hely, de nem igazán volt nagy szám. A legjobb a nagy norvég "Nagy Károly" King Harald valami emlékmű, ami vagy az ő sírja volt vagy nem, de most a nagy norvég viking történelem emlékműve, egy romantikus stílusban épült obeliszkkel - akármilyen is legyen egy romantikus obeliszk - ami további 29 kis obeliszkkel van körbevéve (+ további 4 norvég jelenkori zászlóval), ami a norvég államot megalapító 29 királyságot szimbolizálja.

Ami a norvégeket illeti ezzel az emlékművel le is zárták a nagy viking múltat a múlt század közepén és elkezdték kitalálni a mai norvég identitást. Hogy sikerült-e? Talán 2 hét múlva okosabb leszek.... most megyek, mert az apró kis szúnyogok kezdik ellepni a szemem. Hamarosan remélem újra jelentkezünk. Jó éjt.